Kényszerű megtérítések III. Leó, I. Basileios és Romanosz Lekapénosz alatt

Három konstantinápolyi császár kísérelte meg három évszázad eltéréssel kényszerrel elérni azt, amit a prédikálás nem tudott kivívni: a zsidóság eltűnését a Bizánci Birodalomból.

III. Leó elrendelte a zsidók és a montanisták megkeresztelkedését; a krónikások arról számolnak be, hogy sokan látszólag engedelmeskedtek, ám továbbra is a Törvény szerint éltek, ami a maga szempontjából kudarcba fullasztotta az intézkedést. I. Basileios enyhítve folytatta a módszert: nyilvános vitákat, adómentességet és rangokat ígért az áttérőknek, kényszert alkalmazott a többiekkel szemben. Romanos Lekapenos alatt a hadjárat volt a legsúlyosabb, és egész közösségeket késztetett arra, hogy a határokon kívül keressenek menedéket — a Kazár Birodalom felé, amelynek uralkodóiról úgy tartották, hogy felvették a zsidó hitet.

E három hullám egyike sem élte túl szerzőjét: az utódok hagyták a megkeresztelteket visszatérni, és a zsidó jelenlét Konstantinápolyban, Thébában vagy Salonikában soha nem szakadt meg.