A Templom elfoglalása Pompeius által

A hasmoneusi Júdea Alexander Jannaeus két fia, Hyrcan II és Aristobulus II között hasadt meg, akik mindketten Rómához folyamodtak. Pompeius, aki ekkor a Kelet újjászervezésével volt elfoglalva, az idősebb javára döntött, és ostrom alá vette Jeruzsálemet, ahol az ifjabbik hívei a Templom-hegyen sáncolták el magukat.

Az ostrom három hónapig tartott. Az ostromlók a szombatot kihasználva előrevitték munkálataikat, a védők tartózkodtak attól, hogy közbeavatkozzanak, kivéve a közvetlen támadás esetét. Amikor a fal engedett, a papokat helyükön ölték meg, anélkül hogy félbeszakították volna az áldozatokat. Pompeius belépett a Szentek Szentjébe – ez a gesztus jobban megdöbbentette a kortársakat, mint maga a bevétel –, de a kincstárat érintetlenül hagyta, és már másnap elrendelte a kultusz újraindítását.

Júdea azon a napon elveszítette függetlenségét: eredeti határaira szorítva, adókötelezettség alá vonva, a szíriai helytartó gyámsága alá helyezve. Egy évszázaddal később a Nagy Lázadás ebből az alávetettségből tör majd ki.