A zsidó templom elpusztítása a Khnoum papjai által, erőszak

Egyiptom déli csücskén, Asszuánnal szemben, Elephantine szigetén a perzsa uralom idején egy júdeai katonákból álló helyőrség élt, amely legalább az i. e. VI. század óta volt jelen. Ennek a közösségnek saját temploma volt, YHW-nak szentelve, ahol tömjénáldozatot és véresáldozatot mutattak be — olyan intézmény, amelynek párja sehol másutt nem létezett Jeruzsálemen kívül.

A szentélyt Khnum koskejű isten papjai rombolták le, akiknek temploma a szomszédságában állt, Vidranga perzsa parancsnok cinkosságával. A kolónia araméul, papiruszon írt levéltári anyagát a XX. század elején fedezték fel; ezek őrzik azt a levelet, amelyben a közösség vezetője, Yedaniah három évvel később engedélyt kér a templom újjáépítésére: a levél Bagohinak, Júda helytartójának és Sanballat, Samária helytartójának fiaihoz szól, jeléül annak, hogy a közösség mindkettőhöz kötöttnek tudta magát.

Ezek a papiruszok a legelső fennmaradt levéltári dosszié, amelyet egy Izrael Földjén kívüli zsidó közösség hagyott hátra: házassági szerződések, kölcsönök, adásvételi okiratok, hivatalos levelezés. Egyaránt tanúságot tesznek egy helyőrség mindennapi életéről és szentélyének pusztulásáról — arról, hogy az utóbbit valaha is újjáépítették-e, nem tudni.