A zsidók kiűzése a két katonai kikötőből, I. Miklós cár parancsára

Nikolajev és Szevasztopol a Fekete-tenger két nagy katonai kikötője volt, a tengerészeti parancsnokság és a hajógyárak székhelye. I. Miklós elrendelte a zsidó közösségek kiűzését onnan, arra hivatkozva, hogy az arzenálok közelsége megbízható lakosságot kíván. A családok — amelyek közül sokan a városok alapítása óta éltek ott — kénytelenek voltak eladni mindenüket, és a letelepedési övezet belsejébe költözni. Az intézkedés egy olyan logikát nyitott meg, amely az egész évszázadon át újra és újra megismétlődött: egy városnak az övezetből való kivonása, amelyet nem valamely vétség, hanem a hely természete indokolt. II. Sándor alatt visszavonták, majd részben újra bevezették, és a két kikötő még sokáig olyan helynek számított, ahol csak visszavonható tűréssel lehetett lakni.