Salamis közössége elpusztul a Kitos-háborúban; a szigetet ezt követően halálbüntetés terhe alatt megtiltják a zsidóknak

Traianus idején, miközben a római hadsereg Mezopotámiában táborozott, Kyrénaiká, Egyiptom és Ciprus zsidó közösségei csaknem egy időben fellázadtak. Ez az a felkelés, amelyet a zsidó források Kitos háborújának neveznek, annak a Lusius Quietus tábornoknak a nevéről, akit a leverésével bíztak meg.

Cipruson a felkelés vezére egy bizonyos Artémión volt. Salamisz, a sziget főváosa és egy ősi közösség székhelye elpusztult. Cassius Dio, aki egy évszázaddal később írt, olyan mérleget közöl, amelyet a modern történészek jóval magasabbnak tartanak annál, mint amennyit a sziget népessége akkor számlálhatott.

Az elnyomás után egy rendelet megtiltott minden zsidónak, hogy lábát a szigetre tegye, halálbüntetés terhe mellett — még azoknak is, akiket hajótörés vetett volna oda. Bizánci kori előtt egyetlen közösség sem adatolható ott. Ez az egyetlen ilyen jellegű területi tilalom a Római Birodalomban.