Két mészárlás

Az Emicho de Flonheim nyomában járó csapatok, amelyek Jeruzsálembe tartottak, buzgalmukat a rajnai közösségek ellen fordították. Wormsban kétszer is lecsaptak: először azokra, akik otthonaikban maradtak, majd egy héttel később azokra, akik Adalbert püspök palotájába menekültek, aki nem tudta vagy nem akarta őket mindvégig megvédeni.

Sokan inkább a halált választották, mint a keresztséget, és előbb övéiket ölték meg, majd önmagukat. A rajnai héber krónikák — Salomon bar Simson és Éliézer bar Nathan krónikái — ezt a cselekedetet *kiddouch ha-Chem*-nek, a Név megszentelésének nevezik, és olyan mintává emelték, amelyet az askenáz közösségek évszázadokon át hagyományoztak tovább.

Worms talpra állt: zsinagógáját újjáépítették, temetője — Európa ma is álló legrégebbi zsidó temetője — tovább fogadta halottait. Ám mártírjainak listája bekerült abba a *Memorbuch*-ba, amelyet a gyásznapokon olvastak fel, és a rajnai emlékezet e hetekből született.