A zsidók az arab világban 1948 után

Az Izrael Állam 1948-as megalakulása és az izrael-arab konfliktus elmélyülése az arab és muzulmán országok ezeréves zsidó közösségeinek végét gyorsította. 1948 és az 1970-es évek eleje között körülbelül 800 000 és 900 000 zsidó hagyta el Irakot, Egyiptomot, Szíriát, Libanont, Jement, Líbiát, Tunéziát, Algériát és Marokkót az erőszak (például az 1941-es bagdadi Farhoud, amely még előbb történt), a diszkriminatív törvények, a nacionalizációk, a kiűzések és a zsidó kisebbségeket kizáró nacionalizmusok növekedésének együttes hatása alatt. A nagy immigrációs műveletek, mint a «Szőnyeg repülése» Jemennek és az «Ezra és Nehémiás» Iraknak, pár év alatt egész közösségeket vittek át Izraelbe, míg az észak-afrikai zsidók egy része Franciaország felé emigrált. Ez az exodus, amely hosszú ideig marginalizálva volt a történeti elbeszélésekben, az arab-muzulmán országokból származó zsidókat (Mizrahim) az izraeli lakosság jelentős részévé tette és tartósan átalakította demográfiáját és kultúráját.

Források és erőforrások

• Encyclopedia of Jews in the Islamic World — Brill
• Encyclopaedia Judaica — 2e éd., Keter/Macmillan