Institut Steinsaltz (Israel Institute for Talmudic Publications)

Az Intézet csak alkotójának kivételes személyiségével összefüggésben érthető meg. Adin Even-Israel Steinsaltz 1937. július 11-én született Jeruzsálemben, a brit mandátum alatti Palesztinában, és ugyanott hunyt el 2020. augusztus 7-én, 83 éves korában. Pályája annál is figyelemreméltóbb, mivel nem hagyományőrző közegből érkezett. Világi szülők gyermekeként, 1937-ben Jeruzsálemben született Steinsaltz a Héber Egyetemen matematikát, fizikát és kémiát tanult, rabbinikus tanulmányai mellett.

Ez a kettős, tudományos és vallási képzés részben magyarázatot ad arra a módszeres szigorra, amelyet később szerkesztői munkásságában alkalmazott. Mielőtt a szövegek tanulmányozásának szentelte volna magát, az oktatásban vállalt szerepet: diplomájának megszerzése után több kísérleti iskolát alapított, és 23 évesen Izrael legfiatalabb iskolaigazgatója lett. Más források szerint erre a kinevezésre 24 éves korában került sor – e kisebb eltérés mit sem változtat egy koraérett és vállalkozó szellem képén [Jewish Virtual Library].

Az életét meghatározó döntés az 1960-as évek közepén kristályosodott ki. 1965-ben Steinsaltz rabbi egész életét betöltő küldetésre vállalkozott: elérhetővé tenni a Talmudot mindenki számára. Ebben az összefüggésben alapította azt az intézményt, amelyre ezt a célt bízta. 1965-ben Steinsaltz megalapította az Israel Institute for Talmudic Publications-t, és hozzáfogott a Talmud modern héber nyelvű, monumentális fordításához és kommentárjához. Az Intézet és a talmudi vállalkozás így szigorúan egyidős: 1965-ben Steinsaltz megalapította az Israel Institute for Talmudic Publications-t, ugyanabban az évben, amelyben elkezdte a Talmud fordítását.

Az Intézet 1965-ös megalapítása a zsidó kortárs állapot pontos elemzésére adott válasz. A Talmud, ez a jogi és egzegetikus vitákat tartalmazó, arámi és héber nyelven írott kiterjedt gyűjtemény, a modern kor zsidóinak túlnyomó többsége számára zárt könyv maradt. A tömör fogalmazásmód, az írásjelek hiánya, a szakmai szókincs kezelése és az érvelések összefonódása szinte lehetetlenné tette a hozzáférést anélkül, hogy valaki intenzív jesiva-képzésen esett volna át.

Steinsaltz ezt a diagnózist megrendítő szavakkal fogalmazta meg. „A Talmud a zsidó tudás központi pillére, fontos a judaizmus egészének megértéséhez" – nyilatkozta –, ám „ez egy olyan könyv, amelyet a zsidók nem tudnak megérteni. Ez veszélyes helyzet, mint egy kollektív amnézia." Az Intézet válasza tehát abból állt, hogy a szöveg meghamisítása nélkül igyekezett lebontani a belépési akadályokat. Kijelentette, hogy megpróbált olyan utakat teremteni, amelyeken keresztül az emberek átjárhatatlan akadályok nélkül hatolhatnak be a Talmudba.

Az Intézet szerkesztői újítása magában az oldal felépítésében rejlik. Az eredeti arámi szöveghez az Intézet fordítást és kommentárapparátust csatol, amelyet arra terveztek, hogy lépésről lépésre vezesse az olvasót. A Talmud Steinsaltz-kiadásai az eredeti arámi szöveg fordítását és átfogó kommentárt tartalmaznak. Ez az elrendezés szakított a tisztelt, ám hermetikus vilnai oldalelrendezéssel, egy új pedagógiai architektúrát kínálva helyette. Az Intézet így a régi betű és a modern olvasó közötti közvetítés laboratóriumává vált, hűen a „Hadd tudja az én népem" mottóhoz.

Az Intézet talmudi projektje egy egész életnyi munkát ölel fel. Ahol más kiadói vállalkozások generációkon átívelő, nagy létszámú csapatokat mozgósítottak volna, a Talmud Steinsaltz egyetlen, közel fél évszázadon át fenntartott erőfeszítés lenyomata. 45 évre volt szükség, de az összes 63 kötetet befejezte. Ez a teljesítmény a XX. és a XXI. század elejének zsidó szellemi történetében mérföldkőnek számít.

Ennek az eredménynek a dátuma pontosan dokumentált. Steinsaltz 2010 novemberében fejezte be a teljes babilóniai Talmud héber kiadását, amely pillanatban a Koren Publishers Jerusalem valamennyi művének — köztük a Talmudnak — kiadójává vált. Ez a kiadói átmenet új szakaszt jelöl: az Intézet, amely a kezdeti kiadást gondozta, egy elismert kiadóházzal szövetkezik, hogy az egész korpusz terjesztését és fennmaradását biztosítsa.

A 2010-es befejezést a szorosan vett tudományos kereteket meghaladó eseményként értékelték. Ez az 1965-ben felállított diagnózis beteljesülését jelentette: a Steinsaltz által félt „collective amnesia" immár ellenszert kapott egy teljes egészében olvashatóvá tett Talmud formájában. A befejezés pillanatában az alapító sajtónyilatkozataiban ismét megerősítette vállalkozásának horderejét, hangsúlyozva, hogy a Talmud továbbra is „a zsidó tudás középső pillére", és hogy bezárulása a hagyomány átörökítésére nézve veszélyt jelent. Az Intézet ekképpen egy egyéni küldetést közös örökséggé formált.

Az Intézet ambíciói nem korlátozódtak a modern héberre. A projekt univerzalista hivatása — a lehető legtöbb zsidóhoz eljutni, nyelvüktől függetlenül — jelentős fordítói erőfeszítést követelt meg. 1965-ben megalapította az Israel Institute for Talmudic Publications intézetet, és megkezdte a Talmudhoz kapcsolódó monumentális munkáját, amely héber, angol, orosz és számos más nyelvre készült fordítást foglalt magában.

A terjesztési erőfeszítések mérlege a források egybehangzó tanúsága szerint egyértelmű. A mű szintén megjelent angol, francia, orosz és spanyol fordításban. Ez a nyelvpaletta tükrözi azon diaszpóraközösségek földrajzát, amelyeket az Intézet szolgálni kívánt: az angol nyelvű közösségeket Észak-Amerikában és szerte a világon, az európai és észak-afrikai frankofón zsidókat, a spanyol ajkú közösségeket, valamint az oroszul beszélő zsidókat, akiknek a szent szövegekhez való hozzáférését a szovjet rezsim hosszú ideig akadályozta.

A Talmud Steinsaltz angol kiadása a publikáció és a szerkesztői együttműködés több szakaszán ment keresztül. A Koren Publishers Jerusalem-mel 2010-ben kötött partnerség nyomán a mű a Koren Noé Talmud formáját öltötte. A Koren Noé Talmud William Davidson digitális kiadása, Adin Even-Israel Steinsaltz rabbi kommentárjával, CC BY-NC licenc alatt jelent meg a Koren Publishers gondozásában. Ez a kiadás a mester összes fordítását elérhetővé tette: a William Davidson Talmud tartalmazza a Talmud Adin Even-Israel Steinsaltz rabbi által készített teljes modern héber és angol fordítását.

Az Intézet történetének döntő folytatása a digitális korszak beköszöntével következett el. Az alapítását vezérlő hozzáférhetőségi törekvés az információs technológiákban új alkalmazási horizontra lelt: nemcsak az intellektuális akadályokat kívánta lebontani, hanem a szöveghez való hozzáférés gazdasági és anyagi korlátait is megszüntetni.

Ez a szabad megnyitás irányába mutató fordulat a William Davidson Talmud körül megkötött megállapodásban öltött testet — a névadó mecénás finanszírozta a mű terjesztését. A William Davidson Foundation nagylelkű támogatásának köszönhetően ezek a fordítások ma már nem kereskedelmi célú Creative Commons licenc alatt elérhetők, ami azt jelenti, hogy szabadon használhatók és felhasználhatók — még a Sefaria platformon túl is. Az Intézet műve, amely korábban a nyomtatott kötetekre korlátozódott, így digitális közös kinccsé vált.

E változás szereplői olyan koalíciót alkotnak, amely szemléletes képet ad arról, milyen helyet foglal el ma a Steinsaltz-örökség. A műveletek partnerei között szerepelt a William Davidson Foundation, Matthew Miller és Koren Publishers, valamint Menachem Even-Israel rabbi és Milta, akik hozzájárultak e példa nélküli szellemi tulajdoni megállapodás megvalósításához. Ez az akció az Intézet munkásságát a hosszú időtávba és a szabad hozzáférés kultúrájába illeszti. Mindenki kollektív örökségeként felfogott zsidó szövegeket a William Davidson Foundation támogatásával tette mindenki számára elérhetővé, Steinsaltz fordításai és közbeillesztett szöveges magyarázatai szabadon felhasználhatóvá váltak, még Sefarian túl is.

Így az Intézet alapítása után több mint fél évszázaddal más eszközökkel ugyanazt a küldetést teljesítette: áthidalni az akadályokat a nép és könyve között.

Az Intézet és alapítójának munkásságát számos elismerésben részesítették, ami egy egyéni kezdeményezésből született projekt intézményi elismerését tanúsítja. Steinsaltz számos kitüntetést kapott, köztük az 1988-as izraeli díjat a zsidó tanulmányok területén, a Zalman Shazar emlékére alapított elnöki és miniszterelnöki díjat 2002-ben, Izrael első elnöki kiválósági érmét 2012-ben, valamint a National Jewish Book Awardot 2012-ben. A források szerint a Yakir Yerushalayim-díj kitüntetettje is volt 2017-ben [Open Siddur Project].

Az alapító által kivívott tekintély messze túllépte a zsidó tudományos világ határait. Adin Even-Israel Steinsaltz rabbit a Time magazin „évezredenként csak egyszer feltűnő tudósként" ünnepelte. Ez a médiában való megdicsőülés — amely éppannyira a nyilvános Emlékezet körébe tartozik, mint az akadémiai megítélés körébe — szemléltetni engedi, hogyan találkozik egymással a kitüntetések archívuma és a dicséret hagyománya az alapító alakja körül.

Az Intézet folytonossága Steinsaltz 2020-ban bekövetkezett halála után részben a családi és intézményi örökségátadáson alapszik. Fiának, Menachem Even-Israel rabbinak jelenléte a William Davidson Talmud megállapodás létrehozói között az örökség kezelésében való aktív utódlásról tanúskodik. Steinsaltz Habad mozgalomhoz való kötődése — amelyet a források igazolnak — egyebek mellett egy tágabb szellemi hálózatba helyezi az Intézetet, ahol a zsidó tudás terjesztése vállaltan missziós dimenziót hordoz [Wikipedia, Adin Steinsaltz].

Az Izraeli Talmudikus Kiadványok Intézetének története nagyrészt összefonódik egy ember és egy eszme történetével. Az 1965-ben alapított Intézet egyetlen meggyőződés hordozója volt: a Talmud hozzáférhetetlensége egzisztenciális veszélyt jelent a zsidó nép számára, amelyre egyedül a fordítás és a kommentár türelmes munkája adhat választ. Az első kinyomtatott oldaltól a nyílt hozzáférésű digitális kiadásig az Intézet következetesen követte alapítójának mottóját: „Hogy az én népem tudjon."

A mérleg – amint azt a hiteles források tanúsítják – tekintélyes: a babilóniai Talmud teljes fordítása modern héber nyelvre, amelyet negyvenöt évnyi munka nyomán 2010-ben fejeztek be, majd angol, francia, orosz és spanyol változatokkal egészítettek ki, végül pedig nyílt licenc alatt terjesztve felszabadult a kereskedelmi kötöttségek alól. Az Intézet ily módon egy hermetikusnak tartott szöveget közös örökséggé alakított, amely egyaránt elérhető a világ könyvtáraiban és képernyőin.

Mégis, e pályafutás végén megmarad az emlékezetnek egy olyan része, amely kivonja magát az archívum hatóköre alól: ennek a vállalkozásnak a tényleges szellemi és pedagógiai hatása az olvasók nemzedékeire. Ahol a Történelem dátumokat, köteteket és kitüntetéseket dokumentál, ott a tanulmányozás élő hagyománya méri majd fel – hosszú távon – a valódi teljesítményt.