Biblioteca Casanatense — fonds hébraïque

Az héber állomány története elválaszthatatlan az azt befogadó intézmény történetétől, ez utóbbi pedig egy pontosan meghatározott végrendeleti aktusból ered. La Casanatense deve la sua nascita al cardinale Girolamo Casanate (1620-1700), che con testamento dispose il lascito, ai domenicani del convento di S. Maria sopra Minerva di Roma, della sua raccolta libraria, ricca di oltre 20.000 volumi e di cospicue rendite per l'istituzione e il futuro incremento della biblioteca [Biblioteca Casanatense — Ministero della cultura].

Girolamo Casanate, nápolyi származású jogász és teológus, a XVII. század második felének római kúriájában meghatározó személyiség volt. Szándéka az volt, hogy Rómát egy nyilvánosan hozzáférhető könyvtárral és a Prédikátorokra bízott tanulmányi központtal ajándékozza meg. Con la collezione appartenuta al cardinale Girolamo Casanate (1620-1700) ha origine la Biblioteca Casanatense, aperta al pubblico nel 1701 e originariamente affidata in gestione ai domenicani di S. Maria sopra la Minerva [Movio — Sapienza Università di Roma].

Magát az épületet kifejezetten a gyűjtemények befogadására emelték. Aperta nel 1701, al termine della costruzione dell'edificio appositamente costruito nell'area di un chiostro della Minerva, su progetto dell'architetto Antonio Maria Borioni [Ministero della cultura]. A nagyterem befejezési munkálatai azonban hosszú megszakításokat szenvedtek: I lavori, più volte interrotti a causa della lite intentata dai Gesuiti del Collegio Romano per le dimensioni che avrebbe avuto la costruzione, furono completati soltanto nel 1725 [Storia — Casanatense].

A domonkos rendi igazgatás, amely a XIX. század utolsó negyedéig tartott, alapvető fontosságú a héber állomány megértése szempontjából: a keleti nyelvekben járatos szerzetesek — akik közül némelyek maguk is részt vettek a zsidóellenes vitában és a héber művek cenzúrájában — alkották meg és rendszerezték a héber nyelvű gyűjteményeket. Az olasz állam felügyelete alá kerülés intézményi törést jelentett. Questa situazione dura fino al 1884 quando i domenicani perdono la causa intentata contro lo Stato italiano per riprendere il possesso della Casanatense e abbandonano la biblioteca che viene quindi dichiarata "ente autonomo" ed inizia ad avere una propria gestione ed un proprio personale [Storia — Casanatense].

Egy héber gyűjtemény jelenléte egy római domonkos könyvtárban nem a véletlen műve: illeszkedik abba a hosszú történetbe, amelynek során a római kúria — egyaránt tudományos és polemikus szándéktól vezéreltetve — érdeklődést tanúsított a zsidó könyvek iránt. A Minerva-kolostor már a XVI. században a hébraica-cenzúra egyik fészkévé vált, amelyet a Szent Hivatal fennhatósága alatt folytattak, s a héber szövegek expurgálásával és vizsgálatával gyakran éppen a Prédikátorokat bízták meg.

Ez a kettős dimenzió — a tudós megőrzés és az inkvizítori ellenőrzés — éppen a zsidó Emlékezet és az egyházi levéltár metszéspontját alkotja. Számos, Olaszországban őrzött héber kézirat és nyomtatvány viseli a cenzúra anyagi nyomait: cenzorok aláírásait, az expurgálás dátumait, áthúzásokat és csonkított foliókat. Az olasz hébraica-gyűjteményeknek szentelt tanulmányok szerint e jelek elsőrendű forrást alkotnak a zsidó könyvek forgalmának és ellenőrzésének rekonstruálásához a XVI. és a XVIII. század között [Margherita Palumbo, Il fondo ebraico della Biblioteca Casanatense, La Giuntina].

A Casanatense-gyűjtemény így rétegről rétegre épült fel: az alapító bíboros gyarapításaiból, a domonkos hozzájárulásokból, a cenzúra-intézményeken átmenő, elkobzott vagy expurgált könyvekből, majd a későbbi vásárlások és hagyatékok révén bekerülő darabokból. La Casanatense deve la sua nascita al cardinale Girolamo Casanate (1620–1700), che con testamento dispose il lascito... della sua raccolta libraria, ricca di oltre 20.000 volumi e di cospicue rendite per l'istituzione e il futuro incremento della biblioteca [Ministero della cultura]: a „jövőbeli gyarapítás" záradéka nyitotta meg az utat a további bővítések előtt, amelyek valószínűleg számos hébraicát is magukban foglalnak.

A tárgynak legközvetlenebbül szentelt tanulmány Margherita Palumbo munkája, az Il fondo ebraico della Biblioteca Casanatense, amelyet a La Giuntina adott ki, s amely ezt a gyűjteményt az olaszországi és európai héber könyvgyűjtés tágabb összefüggésébe helyezi [Palumbo, La Giuntina — Torrossa].

A héber állomány szívét a kéziratok alkotják. A referencia-katalógus kétszázharminchetett tart számon belőlük, ami a Casanatensét Olaszország jelentős héber gyűjteményei közé sorolja, bár nem éri el a pármai vagy a vatikáni nagy állományok terjedelmét. E rész arányának megértéséhez az egész kéziratos állományhoz kell viszonyítani, amely mind méretét, mind sokszínűségét tekintve figyelemre méltó. Oggi si compone di più di 6.300 esemplari che ricoprono un arco cronologico che va dall'VIII al XX secolo ed è caratterizzato da un'estrema varietà per quanto riguarda la tipologia libraria e documentaria, l'aspetto iconografico ed il contenuto testuale [Internet Culturale — Manoscritti della Biblioteca Casanatense].

A kétszázharminchet héber kézirat tehát egy enciklopédikus gyűjteményen belül szakosodott állományt alkot. Regionális összehasonlításképpen az olasz héber állományok gyakorta mutatnak közös arculatot: itáliai eredetű kódexek dominanciája, vegyes tartalmú kéziratkötetek jelenléte, a késő középkortól az újkorig terjedő kronológiai keret. Így például a szomszédos mantuai állomány esetén il fondo manoscritto comprende 161 codici databili fra il XIV e il XVIII secolo, con numerosi esemplari miscellanei, per la maggior parte di origine italiana [Biblioteca Teresiana — Manoscritti Ebraici]. Az ilyen jellegű arculat — mechanikusan ugyan nem vetíthető át — valószínűsíthető keretül szolgál a casanatensei korpusz elhelyezéséhez.

E kéziratok tudományos katalogizálása a „Indici e Cataloghi" miniszteri bizottság hosszú távú intézményi erőfeszítésének eredménye. La Commissione "Indici e Cataloghi" del Ministero per i Beni e le Attività Culturali prosegue la propria attività di censimento e catalogazione dei principali fondi manoscritti delle più importanti biblioteche italiane con quest'opera sui manoscritti della Biblioteca Casanatense di Roma [Catalogo dei manoscritti della Biblioteca Casanatense — IPZS]. Ezek a katalóguskötetek — bevezetőikkel, mutatóikkal és képtábláikkal együtt — az hebraica pontos azonosításának alapvető referencia-eszközét alkotják.

A kéziratok mellett az állomány tizenöt héber ősnyomtatványt tartalmaz — azaz 1501 előtt nyomtatott könyveket —, valamint régi, XVI. századi és azt követő héber kiadásokat. Ez a szám látszólagos szerénységéhez képest aránytalanul nagy jelentőséggel bír: a héber ősnyomtatványok önmagukban is rendkívül ritkák, hiszen a héber betűs könyvnyomtatás csak az 1470-es évektől kezdett kibontakozni, elsősorban Itáliában (Rome, Reggio di Calabria, Mantoue, Soncino, Naples) és az Ibériai-félszigeten.

E tizenöt korai nyomtatvány birtoklása a Casanatensét a héber ősnyomtatványokat őrző intézmények szűk körébe emeli. E kötetek — amelyek az első műhelyekből, köztük a Soncino család nyomdájából kikerült bibliai, talmudi, halakhikus vagy liturgikus kiadásokat is magukban foglalhatnak — a zsidó könyv történetének és a szöveghagyományozásnak mérföldköveit képviselik. Megőrzésük Rome-ban, egy domonkos könyvtárban, ismét csak szemléletesen illusztrálja, hogyan fér meg egymás mellett ugyanazon polcokon a zsidó szakrális tárgy és a keresztény intézmény, amely koronként annak cenzorává, máskor megőrzőjévé vált.

Az 1500 után keletkezett régi héber kiadások tovább viszik ezt az ősnyomtatvány-alapot. A XVI. század tanúja volt a velencei héber könyvnyomtatás fellendülésének — Daniel Bomberg és utódainak munkásságának —, akiknek Talmud- és rabbinikus Biblia-kiadásai referencia-standarddá váltak. E kötetek közül sok viseli, mint azt korábban láttuk, a római egyházi cenzúra nyomait, amelyek révén nemcsak a szöveg históriájának, hanem a könyvek ellenőrzésének történetéhez is értékes dokumentumokká válnak. Margherita Palumbo munkája az állományról e nyomtatványokat az Itáliában őrzött hébraïca-gyűjtemények és az európai gyűjtésben szétszóródott darabjainak tágabb összefüggésébe helyezi [Palumbo, Il fondo ebraico della Biblioteca Casanatense, La Giuntina].

A héber állomány sorsa követte azokat az intézményi megrázkódtatásokat, amelyek a Casanatensét az olasz egység nyomán érték. A könyvtárat, amelyet hosszú ideig a Prédikátorok vezettek, beolvasztották az egyházi javak laicizálásának és nacionalizálásának folyamatába. Inizia così una gestione amministrativa congiunta con l'attigua Biblioteca Nazionale Vittorio Emanuele II, inaugurata nel 1876 con sede allora nel palazzo dei Gesuiti al Collegio Romano: l'obiettivo era quello di trasformare la Casanatense nella sezione teologica della Nazionale [Storia — Casanatense].

Ez a beolvasztási terv nem valósult meg teljes egészében. Miután a domonkosok 1884-ben elveszítették az olasz állam ellen indított perüket, a könyvtár „ente autonomo" lett, saját igazgatással és személyzettel [Storia — Casanatense]. Ez az önállóság lehetővé tette egy tudományos megőrzési és katalogizálási politika kibontakozását, amelynek a héber állomány is hasznát látta, különösen azáltal, hogy kéziratait felvették a minisztériumi censimento-kampányokba.

Az örökség egészének nagysága érzékelteti azt a foglalatot, amelybe a zsidó állomány illeszkedik. All'interno di questo patrimonio librario sono presenti oltre 120.000 volumi a stampa antichi e più di 6.000 manoscritti [Home Casanatense]. A digitális korban a könyvtár ezenfelül bekapcsolódott az országos bibliográfiai hálózatokba: La Biblioteca Casanatense partecipa all'Indice SBN fin dal 1991 [Home Casanatense], ami elősegítette gyűjteményei — köztük a hebraica-anyag — hozzáférhetőségét és szabványosított leírását.

Az európai kontextusba helyezve a Casanatense héber állománya egy szélesebb jelenség részét képezi: a kivételes héber kéziratos örökség olaszországi koncentrációját, valamint annak részleges szétszóródását a modern gyűjtési gyakorlatban. Pontosan ezt a megközelítést alkalmazza a témáról szóló alapvető tanulmány, amely az állományt az L'Italia paniere dei manoscritti ebraici e la loro diaspora nel contesto del collezionismo di libri ebraici in Europa tra Otto e Novecento [Palumbo, La Giuntina — Torrossa] kérdéskörébe illeszti.

Olaszország „kosár"-képe a héber kéziratok vonatkozásában nem puszta metafora: a félsziget a középkortól az újkorig a zsidó könyvek másolásának, nyomtatásának és gyűjtésének egyik fő központja volt. A nagy magán zsidó könyvtárak — mint amilyet Mantuában Marco Mortara rabbi gyűjtött össze — később közgyűjtemények állományát gyarapították. Numerosi studiosi e rabbini diedero vita a collezioni rilevanti di manoscritti e stampati. Molti dei testi appartenenti a tali librerie private, di cui la più ricca fu quella formata da Marco Mortara, confluirono intézményi őrzőhelyekre [Biblioteca Teresiana — Manoscritti Ebraici]. A Casanatense állománya, bár egyházi eredetű, részt vesz az itáliai héber emlékek e tágabb patrimonializációs folyamatában.

A zsidó Emlékezet és a katolikus archívum metszéspontján ez az állomány kettős olvasatra hív. Egyrészt magát a zsidó hagyomány szövegeit őrzi — Biblia, Talmud, hálákha, liturgia, filozófia. Másrészt a cenzúra nyomain és egy domonkos intézménybe való beágyazottságán keresztül dokumentálja az Egyház e szövegekhez való viszonyát. Ez a soha teljesen fel nem oldott feszültség teszi a Biblioteca Casanatensét a megosztott emlékezet helyévé, ahol a zsidó tárgy és a keresztény történelem párbeszédet folytat egymással, és kölcsönösen megvilágítja egymást.

A Biblioteca Casanatense héber állománya — kétszázharminchét kézirat, tizenöt ősnyomtatvány és régi kiadások együttese — nem a legkiterjedtebb, sem a leghíresebb zsidó gyűjtemény Itáliában. Értéke sajátos helyzetéből fakad: egy zsidó kollekció, amelyet egy bíboros hagyatékából alapított intézmény szívében őriznek, és amelyet hosszú időn át a domonkos rend igazgatott — az a rend, amely egyszersmind a hébraïca cenzúrájának is egyik szereplője volt. Ez az alapító ambivalencia teszi az állományt a judaizmus és a katolicizmus újkori kapcsolatainak elsőrendű tanújává.

Az 1698-as végrendeleti alapítástól és az 1701-es közönség előtti megnyitástól az 1884-ben kivívott intézményi önállóságig, a modern tudományos katalogizálási kampányokon át a könyvtár történelme folyamatosan alakította hébraïca-anyagának sorsát. Ahol a dokumentáció szilárd — alapítóokiratok, megnyitási időpontok, minisztériumi katalógusok —, ott a történeti megállapítás biztos; ahol hiányos marad — az egyes kódexek pontos provenienciája, az expurgált könyvek belépésének pontos körülményei —, ott a kutatás, mindenekelőtt Margherita Palumbo munkássága, tovább halad előre. Ez az állomány így nyitott műhely marad, amelyben minden azonosított kézirat gazdagítja a héber könyv diaszpórájának és Rómában őrzött Emlékezetének megértését.