Lapidus család
A Lapidus név eredete, a család története és genealógiája — zsidó családnév és nyomai.
A Lapidus a család neve olyan latinból lehet eredeztetett, mint a lapideus, "kőből készült", a lapis, "kő", vagy a lepidus latin melléknevből, "kellemes", "elbűvölő". Egy másik lehetséges eredet a héber Szentírásokra utal: A Bírák könyve (4:4) a prófétanőt, Debórát "Lappidot felesége"-ként mutatja be, a lapidot héber szóból, amely "fáklyák"-at jelent. A név azonban nem kizárólagos egyetlen vallásnak vagy…
Földrajzi eredet: Lituanie
Emlékezet regiszter · letéteményes, nem tulajdonos
A lignée térképe
A Nagy Könyv — Lapidus
Introduction
Peu de patronymes juifs condensent autant de strates linguistiques et de trajectoires migratoires que le nom Lapidus. À la croisée du latin lapidaire, de l'hébreu scripturaire et du yiddish d'Europe orientale, il porte, comme une gemme taillée à facettes, plusieurs lectures superposées que la recherche onomastique s'efforce de départager sans jamais pouvoir trancher définitivement. La notice de référence rappelle que le nom peut dériver du latin lapideus, « fait de pierre », de lapis, « pierre », ou de l'adjectif latin lepidus, « plaisant », « charmant ». À cette filiation latine s'ajoute une résonance biblique, puisque le Livre des Juges présente la prophétesse Déborah comme « femme de Lappidoth », d'après le mot hébreu lapidot signifiant « torches » ou « flammes ».
Le présent ouvrage n'entend pas reconstituer une généalogie unifiée et continue — qui serait ici illusoire —, mais éclairer les faisceaux d'indices qui structurent l'histoire d'un nom porté par des familles dispersées de l'Empire russe à l'Amérique, du bassin méditerranéen à la Terre d'Israël. Il faut d'emblée poser une réserve méthodologique : selon les données rassemblées par les bases généalogiques, ce nom de famille est très peu répandu, et il est probable que ce surnom rare, devenu patronyme, ait été donné à une seule personne à l'origine ; autrement dit, tous les porteurs de ce nom sont certainement de lointains cousins [Geneanet]. Cette hypothèse — celle d'une souche unique essaimée par les migrations — sera notre fil conducteur, sans que jamais elle ne soit érigée en certitude.
L'entrée dans la modernité de ce nom trouve sa figure de proue dans un homme né à Odessa en 1902, emmené enfant à New York par une famille juive orthodoxe fuyant les violences tsaristes, et qui devint l'un des architectes les plus controversés — et finalement les plus célébrés — du XXe siècle américain : Morris Lapidus. Son autobiographie, Too Much Is Never Enough (Rizzoli, 1996), et son essai antérieur, An Architecture of Joy (1979), constituent les deux piliers mémoriels sur lesquels s'appuie désormais ce livre pour donner chair et voix au patronyme.
---
Verziók (1)
- v1 · aktuális · 2026. júl. 30.
Folytassa az olvasást ebben a Nagy Könyvben
Jelentkezzen be vagy hozzon létre egy ingyenes fiókot, hogy elolvashassa ennek a Nagy Könyvnek az egészét — és megtalálja, követheti és gazdagíthatja az Önt érintő lignáékat.
Egy e-mail, egy koppintás. Nincs jelszó; bármikor kiléphetsz.
„Lapidus” a te történeted része?
Hozd létre a tagsági tered, hogy kövesd a számodra fontos családokat, értesülj az új felfedezésekről és hozzájárulj – jelszó nélkül.
Egy e-mail, egy koppintás. Nincs jelszó; bármikor kiléphetsz.
Ez a könyv a Lapidus családot meséli el. Saját családjának is lehet saját Nagy Könyve — keresse meg a nevét, hogy felfedezze, vagy hogy létrehozza.
Történelem
A Lapidus lignée emlékezetének, családi archívumainak és tanúságtételeinek mélyebb felfedezéséhez jegyezze meg és ossza meg a számára fenntartott címet:
zakhor.ai/lapidusA zakhor.ai/lapidus cím közvetlenül erre az oldalra vezet. Az archívumok, a genealógia és a történetek, amelyeket a közösség itt elhelyez, kiegészítik az itt bemutatott történelmi portrét.
🔗 Cite / link this page
Copy any of these formats to cite this page or link to it.
Link
https://zakhor.ai/lapidusHTML
<a href="https://zakhor.ai/hu/grands-livres/familles/lapidus">Le Grand Livre — Lapidus — Zakhor</a>Citation
Le Grand Livre — Lapidus — Zakhor, https://zakhor.ai/hu/grands-livres/familles/lapidusA név változatai (4)
Egyetlen név, száz arc.
Ugyanaz a vezetéknév, a nyelvek, korok és diaszpórák szerint eltérően átírva.
Az Ön családja másképp írja ezt a nevet?
Nevezetes alakok
- 1.
Alexander Moshe Lapidos
Rabbin et Av Beth Din, disciple d'Israël Salanter, auteur du Divrei Emes, proche du Hibbat
Emlékezetben
A Yad Vashem holokauszt-áldozatok neveinek központi adatbázisa számba veszi a holokauszt során meggyilkolt nőket, férfiakat és gyermekeket. Itt rákereshet azokra a személyekre, akik a Lapidus nevet viselték.
„Lapidus” keresése a Yad VashemenA keresés közvetlenül a Yad Vashem archívumában történik; a Zakhor semmilyen névadatot nem másol és nem őriz meg. Egy név jelenléte vagy hiánya az adatbázisban nem kimerítő. Tudjon meg többet
Művek és szövegek (2)
A Zakhoron közzétett, kulcsszavaik révén ehhez a lignée-hoz kapcsolódó dokumentumok.
A nemzetség jelentős alakjai
Az útvonal helyszínei
Átlépett közösségek
A diaszpóra régiói
E könyv napjai
Ez a könyv még nem rendelkezik memórianappokkal. Lapidus történetét dokumentáló források éveket és évszázadokat adnak meg, sohasem napot; mi nem találunk ki ilyeneket.
Ismer egy dátumot — egy emlékeztetőt, egy hiloulát, egy elválás évfordulóját? Adja meg a napját
Bibliográfia
- David M. Gitlitz, Secrecy and Deceit: The Religion of the Crypto-Jews (1996)
- Deborah Dash Moore, Urban Origins of American Judaism (2014)
- Anne Lapidus Lerner, Eternally Eve: Images of Eve in the Hebrew Bible, Midrash, and Modern Jewish Poetry (2007)
- Esther Benbassa, La Souffrance comme identité (2007)
- Yehouda Shenhav, The Arab Jews: A Postcolonial Reading of Nationalism, Religion, and Ethnicity (2006)
- Deborah Dash Moore, GI Jews: How World War II Changed a Generation (2004)
- Pierre Birnbaum, Géographie de l'espoir. L'exil, les Lumières, la désassimilation (2004)
- Pierre Bouretz, Témoins du futur. Philosophie et messianisme (2003)
- Lapidus — Wikipédia ↗
- A. Beider ; L. Menk, Dictionnaires des patronymes juifs d'Europe de l'Est (Beider : Empire russe 2008, Royaume de Pologne 1996, Galicie 2004) et judéo-allemands (Menk 2005), Avotaynu